Boldog szülinapot, Alice!
Hideg volt. Na jó, nem úgy értem, hogy minusz húsz fok. De július végéhez képest huszonhárom - huszonnégy fok lehetett. Nagy nyüzsgölődés volt az udvaron. A kis Alice első születésnapját ünnepeltük. Nem terveztem nagy bulit, ugyanis a 'barátaim' elpártoltak tőlem. Meggie elment ajándékot vásárolni és elvenni Dereket, az akkori barátját. Ő is hivatalos volt Alice első születésnapjára. Anya a medence vizének hőmérsékletét ellenőrizte, és sütiket, italokat, babakaját ( :D ) hordott ki a kertiasztalra. Sajnos nem külön-külön, hanem egyszerre, egymásra pakolta a tányérokat és úgy hozta, alig látott ki fölöttük. A felső tányér lecsúszott, és az édes sütik egyenesen a sós sütik tányérját támadták meg. A földre esett darabokat örömmel ropogtatta el Sam, anya tizennégy éves németjuhásza. Én gyorsan fölpattantam a fűből, ahol addig Alice-szel játszottam, és odarohantam.
-Anya! Miért nem mondtad, hogy segítsek? Még a végén neki mész valaminek..
-Nyugodj meg, Lindy drágám. Előző életemben pincérnő voltam! - mondta mosolyogva, és letette a tányérokat az asztalra, gondosan szétválogatva az édes és a sós sütiket. Eljött az idő. A vendégeket délután háromra vártuk, mert hatkor Alice három körül szokott fölébredni. Dél körül mindig alszik egy jót. :)
Három óra után egy kicsivel meg is érkeztek az első vendégeink. Meggie és Derek. Nevetve, kézen fogva jöttek. Nem túl elegánsan, de nem is sportosan. Pont tökéletesen. Meggie minden barátja oldalán annyira tökéletes volt. Daniellel is álompárként néztek ki. Viszont Dani rövid ideig volt a barátja. Derekkel már több mint egy éve együtt vannak, én az utolsó hónapaimban jártam, amikor megismertem őt. Nagyon rendes fiú, és azt látom rajta, hogy ő igazán Meggienek való. A kapu fölé anya rózsákat akasztott, hogy legyen egy kis design. Amint odaértek, Meggie szembefordult Derekkel és hevesen megcsókólta. Szerinte ha valakit megcsókolsz rózsa allatt azt fejezed ki : SOHA NEM AKARLAK ELVESZÍTENI!
-Nagyon szeretlek! - hallottam Meggiet, ahogyan odasúgja Dereknek amint újra elindultak. -Nagyon!
-Én is, Kicsim. Én is nagyon szeretlek. - válaszolta Derek és átölelve Meggiet valahogy odaértek hozzám és Alicehoz.
-Boldog szülinapot, Picúr! - emelte magához Meggie Alicet és párszor ( a sokszor talán helyesebb lenne) megpuszilta és gagyogott neki valamiket, amiket még én sem értettem.
-Ne gagyogj a gyereknek! Akkor úgy fogja megtanulni a szavakat mert azt hiszi, úgy helyes! - szóltam rá mosolyogva, Meggie pedig összehúzta a szemét és folytatta a beszélgetést a kicsivel.
-Na, hogy van az én keresztlányom? Hmm? Nézd csak, mit hozott neked keresztanyu.. - és kiemelt egy ruhácskát meg egy kalapot az ajándéktasakból. Alice figyelmét sikeresen lekötötte, ugyanis aprócska szemei mellett nevetőráncocskák jelentek meg.
Meggie után Derek vette az ölébe, és szintén körbepuszilta aprócska arcát, ami piros volt a szaladgálástól az udvaron. Nemsokára megérkezett a következő vendég. Pontosabban vendégek, de én csak egyikükre számítottam. Beth, a magántanárnőm magával hozta két gyermekét is. A 18 éves Oliver és húga, a 16 éves Sophie ég és föld. Oliver egyből odajött hozzám, és Alicenak kezdett mesélni. Sophie azonban távol maradt és csak intett egyet, majd előkapta a telefonját és pötyögni kezdtett. Később megérkezett Apu, de ő csak fél órára nézett be, anyának beszámolt az új munkahelyéről (valahol jó messze, hogy ne lássa a lányát. Engem. Haha. ) és elnézést kért tőle, hogy olyan keveset találkoznak, de esze ágában sem áll, hogy elváljon tőle. Engem csak röviden üdvözölt. A meglepő az volt, hogy Alice-szel nagyon kedves volt. Odahajolt hozzá, simogatta, beszélt vele, és magyarázta Olivernek, hogy ő márpedig az ő kisunokája, és egyben a szeme fénye, csak sajnos a munka annyira leköti az idejét, hogy egy év alatt csak másodszorra láthatja. Hat körül Alice kezdett újra álmos lenni, és így a buli is a végéhez közeledett. Bár a hangulat nagyon jó volt, egyedül Sophie viselkedett furán. Meggie próbált kedveskedni neki, de nem engedte, Egyszerűen faképnél hagyott mindenkit, aki szóba próbált vele állni. És hirtelen bekövetkezett az, amit nagyon nagyon nem szeretett volna senki. Megérkezett Kyle, egy csokor virággal és egy nagy vigyorral a fején. Hurrá..
Sophie, Oliver és Beth
