Kétségek
-Mit akarsz itt? - kérdeztem szorosan magamhoz ölelve egyetlen kislányomat.
-Nem tudod? - kérdezett vissza felvont szemöldökkel. Talán egy pillanatra a szemébe néztem. Persze hogy tudta, hogy tudtam. - Születésnapja van a lányomnak. Ha megengeded.. - indult el közelebb hozzám és Alicehoz. Nagyon gyors volt, épphogy nem tíz másodperc alatt termett mellettem a kaputól.
-Soha! - néztem szándékosan a szemébe, és..ellenálltam. Magam sem tudom hogyan, de sikerült.- Nem tudom, miért jöttél el.. - kezdtem, de félbeszakított.
-Hát ennyire figyelsz te rám? Ennyire szerettél akkoriban? Egy éve..?
-Kettő. Majdnem két egész éve! Akkor pártoltál el tőlem, ott hagytál, érted? OTT HAGYTÁL! - fakadtam ki és elvétettem egy óriási hibát. Újra megtettem. Újra a szemébe néztem és minden haragom elszállt. Újra beleszerettem. De hiszen nem tehetem! Szorosan behunytam a szemem és még erősebben szorítottam Alicet (szegény!), hogy ellen tudjak állni. És újra sikerült megtennem, ahogyan pár perccel ezelőtt. Éreztem, ahogyan valami kiszakad a szívemből. Kyle. Örökké elüldöztem őt a szívemnek még a közeléből is. Alice ekkor sírni kezdett én meg mélyen Kyle szemeibe néztem. - Nem veheted el tőlem.
-Nem is akarom. Ugyan már, ő nem csak a te lányod, az enyém is! Had köszöntsem már fel, egy kerek éve nem láttam és hidd el, nagyon hiányoztok nekem, mindketten..sze.. - folytatta, de félbeszakítottam
-Ki ne mond! Ő csak az én Lányom, az enyém! Itthagytad. Itthagytál! Az nem érdekelt, hogy apa nélkül fog felnőni csak az, hogy Stella akkor is csinos volt amikor én már nem!
-Ne beszélj butaságokat. Beszéljük meg..
-Tünj el innen Kyle! Ők már nem tartoznak hozzád. - állt közém és Kyle közé Oliver. -Nem akarnak téged. Hagyd már békén őket, miért csinálod a feszültséget?
Soha nem gondoltam volna, hogy Oliver kiáll értem és Aliceért, hogy megvédjen minket..Alice apjától. Kyle szeme vérpirossá változott és kitágult a pupillája, Soha nem láttam ilyen rémisztőnek. Alice sírt..és azt hittem, én is sírni fogok hamarosan. És meg is tettem. Mert Kyle elvette tőlem Őt.
-Én mindíg megszerzem, amit akarok, Kölyök! - mondta és villámgyorsaságával elkapta Alicet és már el is tűnt. Csak én tudtam, hogy ez egy képesség, mások azt hittek Kyle normális ember. Ahogy eltűnt utána sem tudtam nézni. Csak a kezem néztem, ahonnan elrabolta. Elvitte. És zokogni kezdtem.
Amíg azon tanakodtak, hogyan gyorsult föl Kyle, Oliver mellettem ült és vígasztalt.
-Mondanom kell neked valamit, Lindy..
