3. rész

Boldog szülinapot, Alice!

Hideg volt. Na jó, nem úgy értem, hogy minusz húsz fok. De július végéhez képest huszonhárom - huszonnégy fok lehetett. Nagy nyüzsgölődés volt az udvaron. A kis Alice első születésnapját ünnepeltük. Nem terveztem nagy bulit, ugyanis a 'barátaim' elpártoltak tőlem. Meggie elment ajándékot vásárolni és elvenni Dereket, az akkori barátját. Ő is hivatalos volt Alice első születésnapjára. Anya a medence vizének hőmérsékletét ellenőrizte, és sütiket, italokat, babakaját ( :D ) hordott ki a kertiasztalra. Sajnos nem külön-külön, hanem egyszerre, egymásra pakolta a tányérokat és úgy hozta, alig látott ki fölöttük. A felső tányér lecsúszott, és az édes sütik egyenesen a sós sütik tányérját támadták meg. A földre esett darabokat örömmel ropogtatta el Sam, anya tizennégy éves németjuhásza. Én gyorsan fölpattantam a fűből, ahol addig Alice-szel játszottam, és odarohantam.

-Anya! Miért nem mondtad, hogy segítsek? Még a végén neki mész valaminek..

-Nyugodj meg, Lindy drágám. Előző életemben pincérnő voltam! - mondta mosolyogva, és letette a tányérokat az asztalra, gondosan szétválogatva az édes és a sós sütiket. Eljött az idő. A vendégeket délután háromra vártuk, mert hatkor Alice három körül szokott fölébredni. Dél körül mindig alszik egy jót. :)

Három óra után egy kicsivel meg is érkeztek az első vendégeink. Meggie és Derek. Nevetve, kézen fogva jöttek. Nem túl elegánsan, de nem is sportosan. Pont tökéletesen. Meggie minden barátja oldalán annyira tökéletes volt. Daniellel is álompárként néztek ki. Viszont Dani rövid ideig volt a barátja. Derekkel már több mint egy éve együtt vannak, én az utolsó hónapaimban jártam, amikor megismertem őt. Nagyon rendes fiú, és azt látom rajta, hogy ő igazán Meggienek való. A kapu fölé anya rózsákat akasztott, hogy legyen egy kis design. Amint odaértek, Meggie szembefordult Derekkel és hevesen megcsókólta. Szerinte ha valakit megcsókolsz rózsa allatt azt fejezed ki : SOHA NEM AKARLAK ELVESZÍTENI!

-Nagyon szeretlek! - hallottam Meggiet, ahogyan odasúgja Dereknek amint újra elindultak. -Nagyon!

-Én is, Kicsim. Én is nagyon szeretlek. - válaszolta Derek és átölelve Meggiet valahogy odaértek hozzám és Alicehoz.

-Boldog szülinapot, Picúr! - emelte magához Meggie Alicet és párszor ( a sokszor talán helyesebb lenne) megpuszilta és gagyogott neki valamiket, amiket még én sem értettem.

-Ne gagyogj a gyereknek! Akkor úgy fogja megtanulni a szavakat mert azt hiszi, úgy helyes! - szóltam rá mosolyogva, Meggie pedig összehúzta a szemét és folytatta a beszélgetést a kicsivel.

-Na, hogy van az én keresztlányom? Hmm? Nézd csak, mit hozott neked keresztanyu.. - és kiemelt egy ruhácskát meg egy kalapot az ajándéktasakból. Alice figyelmét sikeresen lekötötte, ugyanis aprócska szemei mellett nevetőráncocskák jelentek meg. 

 Meggie után Derek vette az ölébe, és szintén körbepuszilta aprócska arcát, ami piros volt a szaladgálástól az udvaron. Nemsokára megérkezett a következő vendég. Pontosabban vendégek, de én csak egyikükre számítottam. Beth, a magántanárnőm magával hozta két gyermekét is. A 18 éves Oliver és húga, a 16 éves Sophie ég és föld. Oliver egyből odajött hozzám, és Alicenak kezdett mesélni. Sophie azonban távol maradt és csak intett egyet, majd előkapta a telefonját és pötyögni kezdtett. Később megérkezett Apu, de ő csak fél órára nézett be, anyának beszámolt az új munkahelyéről (valahol jó messze, hogy ne lássa a lányát. Engem. Haha. ) és elnézést kért tőle, hogy olyan keveset találkoznak, de esze ágában sem áll, hogy elváljon tőle. Engem csak röviden üdvözölt. A meglepő az volt, hogy Alice-szel nagyon kedves volt. Odahajolt hozzá, simogatta, beszélt vele, és magyarázta Olivernek, hogy ő márpedig az ő kisunokája, és egyben a szeme fénye, csak sajnos a munka annyira leköti az idejét, hogy egy év alatt csak másodszorra láthatja. Hat körül Alice kezdett újra álmos lenni, és így a buli is a végéhez közeledett. Bár a hangulat nagyon jó volt, egyedül Sophie viselkedett furán. Meggie próbált kedveskedni neki, de nem engedte, Egyszerűen faképnél hagyott mindenkit, aki szóba próbált vele állni. És hirtelen bekövetkezett az, amit nagyon nagyon nem szeretett volna senki. Megérkezett Kyle, egy csokor virággal és egy nagy vigyorral a fején. Hurrá..

Sophie, Oliver és Beth

2. rész

Alice

A 17. születésnapom előtt pár nappal, július 30-án megszületett életem értelme, Alice. Már akkor különös kisbaba volt, különösen a szeme. Persze akkor még nem sejtettem semmit Alice képességeről (további fejezetekben bővebben olvashattok róluk.) . Az egyetlen, amit furcsának találtam az volt, hogy a szeme színe nagyon gyakran változott. Orvosokhoz is vittük, féltünk, hogy ez valami betegség. De nem íígy volt. Alice szeme a hangulatának megfelelően változott. Születésekor barna volt, majd pár hónaposan szürke-kék és zöld színek keveréke és váltakozása volt észrevehető. Alice persze okos volt: csak otthon, és csak azoknak mutatta meg, mire képes, akiket ismert és szeretett. Azaz édesanyámnak, Meggienek és nekem. Később kezdtünk hozzászokni és megtanultuk, melyik szín milyen hangulatot jelent. Ha kék volt a szeme, akkor szomjas volt. Ha zöld, akkor elégedett. Ha szürke, akkor fáradt. És ha ezek keveréke, akkor mérges. Az éhességét a kék szín körülötti barna szemecskéje jelentette. Imádtam. Imádtam nézni, ahogyan visszanéz rám. Ahogyan éppen fel sem veszi, hogy ott vagyok. Még azt is, ahogyan összekeverdtek a színek a szemében és sírni kezdett. 

Azt gondolnám, hogy megszületett, és az életem újra átlagos lesz. Csak lesz még egy baba is velem. Az első egy év szörnyen nehéz volt, Alice nagyon sokat sírt és mondhatni, alig bírtam vele. Meggie édesapja újból elkezdett alkoholt fogyasztani, ami nagyon nem kellett volna. Az édesanyja pedig Olaszországban volt ekkor, az állása sok utazást követel. Szóval Meggie hónapokig lakott nálunk, aztán egy rövid ideig nem, és akkor újra. Sokat köszönhetek neki Alice nevelésében, ahogyan anyának is. Lassan kezdtem hozzászokni az agyasághoz, mert bár a terhességem elején nagyon magabiztos voltam affelől, hogy megszeretném tartani ezt a véletlen gyereket, de a születés után stresszes voltam. Mi van, ha nem jól csinálom? Ha véletlenül kitöröm a nyakát? Ha nem veszem észre, hogy sír este? Vagy ha véletlenül valami baja lesz alvás közben és én nem veszem észre? Anya és Meggie megnyugtattak, és az életem visszatért a régi kerékvágásba, ahogyan azt én el is képzeltem valamikor, kilenc hónappal ezelőtt. Viszont Alice egy éves születésnapján minden a feje tetejére állt. Idegenek törtek az életembe, Alice furcsa dolgokat művelt és minden elromlott. Amikor pedig már egy hajszál választott el attól, hogy teljesen kiboruljak, megjelent Ő. Visszatért az életembe, és egy év csend után újra Engem akart. Engem, és Alicet. Komolyan mondom minden, csak Ő nem hiányzott az életemből. Hetek kellettek, amíg teljesen elhanyagoltam és sikerült elfelejtenem, mennyire szerettem, és talán még most is szeretem. Kyle..

Alice pár hónapos. 

 Alice bemutatja a képességét, majdnem egy éves.

1. rész

Így ismertem meg..

Augusztus másodikán volt Meggie 15. szülinapi bulija. Természetesen én is ott voltam. Meggiről elmondhatom azt, hogy fiúzós típus. Akkor is volt éppen egy barátja, Daniel. Daniel idősebb volt nálunk és nagyon jóképű, izmos. Meggie büszke volt, hogy vele mutatkozhat, és ez Daniról is elmondható, ugyanis Meggie már akkor szépen domborodott, mindíg vigyázott a külsejére és az alakjára, egyszóval gyönyörű volt már akkor is. Én nagyon csodáltam őket. Amikor végigmentek az utcán, kéz a kézben, nevetve! Annyira találtak. Az én kapcsolatom kezdete volt, viszont az  ő kapcsolatuknak akkor este lett vége. Ugyanis Stella berontott Meggie buliára és (velem együtt) belelökte a medencébe. Négy ember kivételével mindenki szakadott a röhögéstől. És a négyből kettő érintett volt : én és Meggie. Meg Meggie anyukája, és Kyle. Mi nem nevettünk. A leghangosabban Daniel kezdett nevetni és összepacsizott Stellával, valami olyasmit mondva, hogy : 'Tök kúl voltál, bébi'. Meggie utálta, ha egy lány bébinek szólítottak, ezért Dani nem is szólította őt így. Stellával együtt röhögtek, aztán sorban, mindenki kezdett a medencébe ugrálni és valaki betett egy pörgős számot. Daniel elkezdett táncolni (?) és Meggiet nézte, aki mosolyogva pattant ki a medencéből, hogy táncoljon a barátjával. Azonban Stella megelőzte őt, beállt Dani elé és..mozgott. Nem hiszem, hogy az tánc volt, mert nagyon nem annak nézett ki. Simogatták egymást, majd egymás hajába túrtak, mint akik már évek óta együtt vannak. Meggie furán nézte őket, aztán sírni kezdett. Mert Stella megcsókolta Danielt, aki ekkor átölelte a derekát és hevesebben kezdte csókolni. Meggie sírva kiáltotta Dani nevét, aki hirtelen rá nézett és megvonta a vállát, valami ilyesmit mondva : 'Bocs, vége.' . És azzal megragadta Stella derekát és kisétáltak a kapun, el, ki tudja hová. Én is kiszálltam a medencéből és bekiabáltam, hogy a bulinak vége, mindenki húzzon haza. Szerencsére ezt is tették. Meggie bement az édesanyjával és letusolt, én meg a medence szélén bámultam ki a fejemből, egyedül. Azt hittem, egyedül vagyok, de aztán kiderólt, hogy nem voltam annyira egyedül. Ugyanis Kyle ott maradt, beledobott egy kólás üveget a szemetesbe és odajött hozzám. Nem emlékszem már pontosan, hogy volt, de felvázolom a beszélgetésünket.

K: Hé, jól vagy? Bele ne ess!

L: Jól. És nem áll szándékomban, most száradtam meg.

K: Pedig azt terveztem, belelöklek. De persze utánad ugrottam volna.

L: Nagyon vicces, nincs kedvem ehhez.

K: Meggie?

L: Lefürdik. Ki van akadva.

K: Akkor belelöklek: *belelökött aztán ugrott ő is

L: Te nem vagy normális! Mondtam hogy nincs kedvem!

K: Gondlotam, csinálhatnánk kedvet neked. Nem lehetsz ennyire letört. Jó, a legjobb barátnőddel csúnyán elbántak, de akkor is! Daniel egy bunkó.. itt vagyok én! Jóképű, kedves, szingli..

L: ...egoista.. Miért nem hagysz békén? Fázom, mentem.

K: Mert én nem elégeszem meg ennyivel. Nekem a teljes éned kell. Nekem TE kellesz! *kimászik ő is a medencéből és szembe áll velem, átkarolja a derekam és közelebb húz magához

L: Én? Miért pont..én? *a pulzusom köbö kétszáz lehetett, mert bár nem ismertem, de Meggie igen és ennyire helyes fiúk ritkán mondtak nekem ilyen szépet..leghamarabb soha. És akkor jött ő..

K: Te és kész.  * megcsókolt. 

Körülbelül így történt, elkezdtünk megismerkedni és fél év után összejöttünk. A csábító tekintetét azthittem, sosem felejtem el. Imádtam, amikor így nézett rám. Akkor este is, akkor is így nézett. Így történt minden, egy év együttlét után. Egyszerűen nem voltam magamnál, nem tudom, pedig nem ittunk semmit sem. Még buli sem volt, csak elmentünk sétálni, és..véletlenül történt meg. Annyira szerettem őt! Ő volt a mindenem, nagyon, nagyon szerettük egymást! De az a tekintet..utálom! Ahogyan ott hagyott engem, elhanyagolt, aztán összejött Stellával.. olyan rövid idő alatt! Nevetett rajtam, amikor hízni kezdtem. Ahogyan gömbölyödtem, már szégyeltem suliba járni. 5 hónap után magántanuló lettem. De akkor már semmi nem érdekelt. Csak az, hogy ott van a hasamban egy ici-pici ember, aki arra vár, hogy megszülethessen, és én vagyok az, aki teljesíti a kívánságát. A kisember, aki azt mondja majd nekem, Anya. Anya lehetek. Nem érdekelt már Kyle, Stella, Apu és a csípős megjegyzései, semmi sem. Csak Ő. Alice. ♥

Kyle csábító tekintete, amitől régen olvadtam, de most már nézni sem bírom.

Kezdetek

És akkor neki is kezdenék. 2013.07.15 - 18:22 . Remélem tetszeni fog! Jó olvasást! :)

Szereplők

Én így képzeltem el őket..

Linda Bent, 16 éves. Beceneve Lindy. Lindy a történet egyik főszereplője, és ő ad életet a gyönyörű Alicenak. A 16 éves lány rengeteg mindenen megy keresztül, mígnem a 17. születésnapja előtt megszületik kislánya. Édesapja, barátai és ismerősei mind megvetik, egyedül édesanyja és  gyerekkori barátnője, Meggie maradnak mellette. Még barátja, Kyle is megveti. Azonban ők nem tudják még, mire képes a kis Alice..

Margaret Soole, beceneve Meggie.Meggie szintén 16 éves, általában mosolygós, Lindy gyerekkori barátnője. Nem jártak egy osztályba, ugyanis Lindy előkelőbb csalásból származott, viszont szomszédok voltak és legjobb barátnők. Meggie szülei elváltak és Lindy családját a sajátjának is nevezi, néha hetekig lakik náluk főleg Alice születése után. Meggie Alice keresztanyja is lesz, és örömmel lesi a kis csöpség minden percét. Szerinte is hiba volt ilyen fiatalon gyereket vállalni, de mivel tudja a terhesség okát úgy vélte, meg kell tartani a gyereket.


Stella Hadgens, 16 éves. Lindy és Stella első osztálytól osztálytársak, mindketten éltanulók, viszont sosem voltak barátnők, ugyanis Stella tipikus plasztik, amit Lindyről már nem mondhatok el. Zűrös pletykákat terjeszt Lindyről és kislányáról, legnagyobb elenségei közé tartoznak. Kyle amint megtudja, hogy Lindy terhes, szakít vele, és egy hét után Stella oldalán játsza tovább a nagymenőt.

Rólam (:

Héé! :)

Sziasztok! Anna vagyok, 13 és fél éves és ez az első blogom. Régebb írtam 'könyveket', amiket aztán senkinek sem mutattam meg és úgy döntöttem, ideje volna elkezdeni a blogírást is. Erdélyben lakom, nagyon szép hely, megéri eljönni ide és megnézni. A szereplőket NEM magamról mintáztam.

Remélem tetszeni fog, írjatok majd kommentet, köszi. :)